Az első, bátortalan lépések

“Lehet, hogy létező dolog, de nagyon nehéz kutatni. A belső megfigyelés egy csomó pszichológiai megfigyelés alapja, de amikor valami ilyesmit kell megfigyelni, amit nem látsz, csak bizonyos emberek érzik, akkor beesik a holttérbe. Olyan, mint a szinesztézia (összeérzés), ami éveken keresztül csak legenda volt, aztán a 90-es évekre képesek lettünk tudományosan vizsgálni a dolgot” - mondta az egyetem munkatársa a lapnak."*

Valószínűleg ez az első olyan, nagyobb hazai hírportál által szerkesztett cikk, mely az ASMR-rel foglalkozik. Üdvözöljük ezt a tényt, de egyúttal szeretnék rámutatni egy, az idézetben található, véleményem szerint téves meglátásra, miszerint az ASMR nehezen kutatható lenne.

Ezt a névtelen egyetemi munkatárs azzal indokolja, hogy szabad szemmel nem látható dologról van szó.
Ha igaz lenne, hogy csak azokat a jelenségeket tudjuk tudományos módszerekkel megfigyelni, melyek majd kiszúrják a szemünket, semmit sem tudnánk a különböző mentális zavarokról (depresszió, skizofrénia etc.), a legalapvetőbb kognitív funcióinkról (tanulás, memória, logika, érzékelés, álmodás etc.), sőt, valószínűleg a gravitációról és a többszáz fényévre található bolygókról sem.

Az a tény, hogy az ASMR-t megtapasztalók egymástól függetlenül ugyanazt az érzést élik át és írják le, önmagában elég okot ad arra, hogy jobban megvizsgáljuk. Ha nem tévedek, erre ma már egészen hatásos módszereink vannak, talán nem Magyarországon, ahol egy sima béltükrözés is heroikus feladat, hanem a 'boldog nyugaton.' Számítógépes eszközökkel agyhullámokat, neurólógiai folyamatokat kiválóan meg tudunk figyelni. Egyáltalán nincs szó holttérről.

Mi az oka annak, hogy az ASMR-t mégsem kutatják? (még!)
Bár az ASMR nyilvánvalóan óriási potenciált jelenthet a pszichológia/pszichiátra, az agykutatás, a gyógyszergyártás, az oktatás sőt akár a marketing szakma számára is, és az interneten eléggé számottevő szubkultúra övezi ahhoz, hogy fontos tényező legyen, valószínűleg nem nyúlnak azonnal a zsebükhöz azok, akik a különböző ilyen jellegű kutatásokat finanszírozzák.

Ennek az okát elsősorban a dolog látszólag szerény megjelenésében kell keresnünk. Az ASMR nem egy tolakodó, fantasztikus dolog. Nincs benne dráma, erőszak, félelem. Nem használható fegyverként sem. (Annak idején az LSD-kísérleteket is csak azután állították le, miután a CIA rájött, hogy sem idegméregként, sem igazságszérumként nem tudják felhasználni ezt az anyagot.)

Ennek ellenére bízom abban, mi több, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb jobb belátásra térnek azok, akik ezeket a kutatásokat irányítják vagy pénzelik, s a szinesztézia jelenségéhez hasonlóan az ASMR tanulmányozása is közelebb visz majd minket az emberi lét megértéséhez és jobbá tételéhez.

*http://velvet.hu/sztori/2013/03/31/onnek_van_agyi_orgazmusa/